Vissza-visszatérő előítélet, hogy csak a komoly (véres vagy vértelen) dráma az igazi színészet próbája, pedig a színészek sokarcú doyenje szerint (talán pontosan idézem) nagyobb feladat megnevettetni az embereket, mint megríkatni.  

Bedő J. István írása

A nagyobb feladat ismét teljesítve van az Örömszülőkkel a Turay Ida Színház deszkáin. Nem hiszem, hogy a színházi szakmából sokan ismernék a szerző, Marshall Karp nevét. Némi kutakodás előhozza, hogy számos (amúgy éppen futó) tévésorozat könyv verziójának (Red) is szerzője, meg hogy reklámszövegeket is írt – summa summarum, nem kellett fordulatokért és poénokért a szomszédba mennie.

Az Örömszülők (eredetiben Squabbles = Perpatvar) fordítója, Téli Márta igen jól választotta a magyar címet, ugyanis az első öt percben kiderül, hogy a fiatal házaspár szóba kerülő szüleire sok minden jellemző – de öröm speciel nem. Rohadtul bírják egymást utálni. De ezer szerencse, hogy találkozniuk nem kell, mert Abe apó (Mikó István) belopta magát lánya és veje sokszobás lakásába. (Díszlet: Darvasi Ilona.) Ha nem mondtam volna, az ifjú házasok meglehetősen jól szituált társaság, elég sok a négyzetméter, van még kert is. (Nem Budapest, nem Kárpát-medence…) Apóka aktív korában – mondjuk vagy húsz éve – taxikat hajtott a nagyvárosban. Viccelődős pasas, de a humorát nem igazán élvezi a reklámszövegeket megzenésítő vő, Jerry (Valázsik Péter). Lánya, a vonzó külsejű Alice (Bódi Barbara) ügyvéd, megértőbb Abe-bel, de a törékeny egyensúly azért áll fönn, mert az örömapa meg az örömanya sok-sok mérföldre van egymástól.

Valázsik Péter, Bódi Barbara

És egyszer csak becsap a mennykő: Jerry anyja, Mildred (Vándor Éva) lóhalálban jő, a háza leégett, és úgy látja helyesnek, ha a fiacskája ád szállást anyucinak, végleg. (Vagy neadjisten: amíg esetleg más megoldás nem kerül elő.)

                                                                           A mennykő érkezése (Mikó István, Vándor Éva)

A helyzet adott. Veronában ilyesmi fennforgásakor a felek már vívótőrt rántottak volna – de hát vígjátékra jöttünk. A dolgot pedig bonyolítja, hogy Alice örömteli hírt közöl: jelez a baba… Tehát megindul a huzakodás. Abe a szerzett jogokra hivatkozik, és salétromsavban pácolt mondatokat címez Mildrednek. Mondjuk, meg is érdemli, mert az meg az anyai jogaira hivatkozva követelőzik. Persze a Vándor Éva-i anyós olyan színi jelenség (és a szövege is olyan), hogy csak megszólal, és már sikerül utálni. Viszont az ember még azt is kénytelen lenne lenyelni tőle, ha kijelentené: Lehet, hogy Chuck Norris kétszer elszámol végtelenig, de én háromszor, és vitának helye amúgy sincs.

Vándor tökéletes hárpiát hoz, az embernek akaratlanul is libabőrös lesz mindene. (Hallottam egy nézőt a szünetben: Istenem, mint az anyósom… Honnan ismerte ez a pasi? [A szerzőre gondolhatott.] Hát nem azért jöttem ide, hogy itt is ezt hallgassam…) Kérem szépen, ez az igazi katarzis! De hát annak a két öröm(bánat)szülőnek azért csak meg kell oldani az életét…

                                                                 Viselkedés bonyolult helyzetben (Vándor Éva, Bódi Barbara)

Tapasztalt néző sejti a végkifejletet, és úgy is van. Alice nagy hassal villog, és a kórházba készülődés során kemény figyelmeztetést oszt szét: Csak semmi gyilkolászás, amíg nem vagyunk itthon! Ez indíthatná meg két időskorú fegyverszünetét, ami aztán a kötelező hepiendhez vezethet. És tényleg: mire a kismama és kispapa megérkezik, készen tálalják a megoldást mindenre.

Karp darabja egy profi színházcsináló által előállított verkli. A Pataki András által színre állított darab igazából kétszereplős: egyik a fullánkos nyelvű taxihajcsár, aki a hátsó ülés szószékéről már az égvilágon mindenfélét látott és hallott a világról, meg az öntelt vénasszony (mondja az idősebb Abe), aki alighanem az ajtóban rakta le a seprűt, amin érkezett. Ehhez a pároshoz a fiatalok csak olajozásként vannak jelen – sőt: ilyen az időnként feltünedező, Hector/Győri Péter (mexikói kertész és gondnok) is. Ő a tökéletes kétbalkezes, aki még angolul sem beszél tökéletesen, és ezzel számos félreértést (és mosolyt) képes kiváltani.

És amikor már szinte beállt a hepiend, jön egy bébiszittyó, akit Mrs Fishernek hívnak, de alighanem inkább Fräulein Fischer, és valamelyik porosz kadétiskolában kapta a bizonyítványát. Nyírő Beáta bevonul (bemasírozik!) karján a csecsemővel, körülnéz, pengeszájjal megállapítja, hogy minden rossz és mi a teendő, majd nekilát. Nem mértem, de Nyírő a két-három perc alatt, amíg jelenése van, alig mond néhány mondatot – és elviszi a tejfölt mindenki elől! Óriási. (Persze Fischert kirúgják, de akkor már az övé volt a siker.)

                                              Hazatérés és bébiszittyó-stressz… (Bódi Barbara, Nyírő Beáta, Mikó István, Vándor Éva)

Valójában csak egy apróság hiányzott – bár lehet, hogy csak nekem. A két ősellenfél fegyverletételét, jégolvadását csak egyetlen közös kávézás mutatta. Tudom, persze, hogy a legfontosabb dolgok gyakran a színpadon kívül zajlanak, és talán Karp is a rendezőkre bízta, hogyan alakuljon ki valami végre-nem-kardozós a szülők között. Gyengéd utalásként azért észrevehető, hogy boszorka-néni és vicces-bácsi hasonlóan Burlington-rombuszos ruhadarabot viselnek. (A jelmezek más Turay-előadásokon is figyelemre méltók, most Tóth Anita munkái.) Mintha a kávézás után is képesek lennének normális emberekként viselkedni egymással…

Óh, az a szegény fiatalember a büfé előtt, aki az anyósára panaszkodott, vajon megvigasztalódott a darab végétől?

Fotók: Hurta Hajnalka

Marshall Karp: Örömszülők
Fordította: Téli Márta
Rendező: Pataki András

Szereplők

Mildred Sloan – Vándor Éva
Abe Dreyfus, nyugdíjas taxisofőr – Mikó István
Alice Sloan, Abe lánya, ügyvéd – Bódi Barbara
Jerry Sloan, reklámdalszerző – Valázsik Péter
Hector Lopez, kertész, gondnok – Győri Péter
Mrs Fisher, bébiszitter – Nyírő Beáta

  Minden jó, ha… (Mikó István, Vándor Éva)