Nézőtéren innen és túl – interjú Babicsek Bernáttal

„A legnagyobb öröm viszont, ha mindkét oldalamat kamatoztathatom egy színházi feladatban és zenészként, színészként, zeneszerzőként is dolgozhatok egy személyben. Ilyenkor sokkal többet adhatok egy darab hangulatához, mert több szegmensből hathatok a nézők érzelmi világára.”- Interjú Babicsek Bernáttal

 Részlet az Egy szerethető nő című előadásból

Babicsek Bernát számára a Szeress most! című sorozat hozott országos ismertséget. A televíziózás mellett harmonika szólóval, vagy zenekarukkal ( Paddy and the Rats) járja az országot, illetve immáron húsz éve a színház világot jelentő deszkáin is találkozhat vele a nagyközönség.  A beszélgetésünk során mind a három területre kitértünk, de mesélt nekem arról is, hogy hogyan hatott rá a pandémia okozta válság.

Sokan a televíziós sorozatok által ismertek meg. Szerepeltél a Szeress most!-ban és a Barátok közt-ben is. Ezek az állomások mennyire voltak meghatározóak a te életedben?

Rendkívül meghatározó volt, ez hozott számomra országos ismertséget, amit bevallom kezdetben nehéz volt kezelni. Viszont egyszer, mikor már a Játékszínben dolgoztam egy próba szünetében a színészbüfében beszéltem arról, milyen fura számomra, hogy mindenütt megbámulnak az emberek. Erre az igazgatónk, Balázsovits Lajos egy könnyed mondattal megnyugtatott, miszerint: -„neked papírod van arról, hogy nézhetnek”. Lehet, hogy butaság, de ez tényleg megváltoztatta az akkori hozzáállásom, oly sok minden mellett ezt is köszönhetem neki.

A keritőnő című előadás olvasópróbája ( Turay Ida Színház)

A színház mellett aktívan foglalkozol a zenével is. Hogyan fér bele ez a két dolog az életedbe úgy, hogy az egyik se menjen a másik kárára?

Ahhoz, hogy a két tevékenységet össze tudjuk hangolni megfelelő egyeztetésre van szükség, mind a színházak, mind a koncertszervezők részéről. De az igaz, hogy egy bemutatóra vagy koncertre készülve a mindennapokban az kapja a hangsúlyosabb szerepet, amely határidő közeledik. Egy színházi próbaidőszakban nyilván kevesebb idő jut a zenére, ha pedig a zenekarral vagyunk aktívabbak, akár egy nagykoncert akár lemezfelvétel miatt, akkor a színház szorul háttérbe.  A legnagyobb öröm viszont, ha mindkét oldalamat kamatoztathatom egy  színházi feladatban és zenészként, színészként, zeneszerzőként is dolgozhatok egy személyben. Ilyenkor sokkal többet adhatok egy darab hangulatához, mert több szegmensből hathatok a nézők érzelmi világára, ilyen például a  Turay Ida Színházban az Egy szerethető nő című előadás.

Ha arról kérdeznének, hogy mit jelent számodra a Turay Ida Színház, akkor mit válaszolnál röviden?

Örömmunka, jutalomjáték.

Fergeteges látogatás című előadás próbakép ( Turay Ida Színház)

Az ott játszott darabjaid közül van olyan, ami különösen közel áll hozzád, vagy mindegyiket egyformán szereted?

Pontosabban erre úgy tudnék válaszolni, hogy az ott próbált darabok közül, ugyanis egyelőre a pandémiás helyzet miatt, csak magunknak készültünk elő több darabbal, de nagyon várjuk, hogy a közönség reakcióit is megtapasztalhassuk, ami az egervári nyári játékokon fog bekövetkezni. Mindegyik darab közel áll a szívemhez, mindegyik másért, de mivel a napjaimat a Fergeteges látogatás próbái töltik ki, e pillanatban ezt érzem a szívem csücskének. De az is igaz, hogy erre a szerepre hónapok óta készülök, ugyanis egy kisportolt selyemfiút kell megformálnom, amihez gyorsan megszabadultam 12 kilótól, és a nehezen megszerzett gyümölcs mindig édesebb. Az pedig hab a tortán, hogy csodálatos és alázatos kollégákkal dolgozhatok, akik közül, ha szemtelenség is kiemelni valakit, szerintem senki nem sértődik meg ha elárulom, hogy Pásztor Erzsivel próbálni életem egyik legnagyobb ajándéka. Hálás vagyok, hogy tanulhatok tőle!

Az előadóművészeti pályán túl volt, ami érdekel(t), aminek mondjuk nincs köze a művészethez?

Az első szakmám építész-technikus. Családi tradíciót követve kerültem erre a pályára és ha nem is sokáig, de édesapám vállalkozásában tevékenyen részt vettem. Később kanyarodtam csak a művészi pályára. De a mai napig magunk csinálunk mindent. Szeretek édesapámmal dolgozni, viszont itt megemlíteném a családunk többi tagját is, édesanyámat s a bátyámat, akik legalább annyira kiveszik a részüket a munkákból. Sőt mellettük én vagyok a lusta naplopó.  Nagyon összetartó, támogató családba születhettem, amiért nem tudok elég hálás lenni. De, hogy a  kérdésre is válaszoljak újdonságként az asztalosi feladatok keveredtek az életembe. Egy-egy szekrényt kellett megtervezni, kivitelezni amit inkább megcsináltam magamnak…még nem dőltek össze!

Az Áldozatsegítő Központ erőszak elleni kampányának is az arca voltál, ami tulajdonképpen egy podcast sorozat volt. Miért tartottad fontosnak azt, hogy egy ilyen téma mellett, mint közszereplő te is kiállj?

Azt gondolom, ha ennek köszönhetően valaki egyáltalán felismeri, hogy probléma van az életében már megérte. Ha még segítséget is mer kérni még jobb, célt is értünk.

A Tabányi  Mihály díj átvétele

Ha jól tudom több hangszeren is játszol, de valahogy ezek közül a harmonika kapta szerintem a leghangsúlyosabb szerepet az életedben. Van valami oka annak, hogy pont ezt a hangszert választottad?

Én úgy mondanám, hogy harmonikán játszom, egyebeken csak próbálkozom. Zenészként a legnagyobb elismerés számomra, hogy átvehettem a Tabányi Mihály díjat ( szerk.: A Tabányi Mihály-díjat a Harmonikások Országos Társasága alapította 2017. január 23-án, azon személyek, közösségek munkásságának méltó elismerésére, akik hosszú időn át folytatott tevékenységükkel kimagasló érdemeket szereztek a harmonika népszerűsítése, oktatása, a művészi harmonikázás területén).  Ezzel vált számomra világossá, hogy a szakma is elismer, ezúton is tiszteletem s köszönetem a kollégáknak!

Hogy viseled a mostani helyzetet, hogy se színház se koncertek? Mivel foglalod le magad?

A karantén időszakot egy szinuszgörbén éltem, voltam nagyon mélyen és volt, hogy szárnyaltam. Emellett sok olyan teendőt is el tudtam végezni, amire korábban nem volt időm. Valamint készülök egy olyan pop műsorral, amiben csak harmonikával szólaltatom meg a hangszereket egy looper segítségével. Szeretek olyan stílusokban kalandozni, amelyhez normális esetben nem gyakran társítanak harmonikát.  De az, hogy elkezdtünk próbálni a színházban nagyon nagy könnyebbség, korábban észre sem vettem, hogy ennyire igénylem a „rendszert” az életemben. És nekem is, mint minden alkotó kollégámnak lételemem, hogy nap mint nap kamatoztathassuk a kreatív energiáinkat.