A vers nagykövete: Hűvösvölgyi Ildikó

A Magyar Kultúra Napjáról 1989 óta emlékezünk meg évről évre január 22-én. 1823-ban ugyanis ezen napon tett pontot a Himnusz végére Kölcsey Ferenc. Az, hogy mit nevezünk magyar kultúrának, sőt egyáltalán kultúrának, sokrétű. Az évszázadok alatt felgyülemlett művészeti alkotások mellé odaállnak a hagyományok és a ma alkotói, előadói, színdarabjai. Ez a megfoghatatlan massza alkotja az állandó mozgásban lévő kultúrát. Azáltal, hogy új darabok születnek, vagy azáltal, hogy újra és újra előkerülnek művek, versek a kultúra folyamatosan alakul, formálódik, változik, miközben esszenciája végig megmarad. Így fonódik eggyé tegnap és ma.

Hűvösvölgyi Ildikóval beszélgettünk ennek kapcsán.

Mondhatni missziójának tekinti a versmondást, több önálló verses-zenés estje is van, mint Az éjszaka csodái, Kaleidoszkóp vagy a Csendes csodák. Mikor köteleződött el feléjük?

• A főiskolai felvételiken mindig kérnek verseket, ami sokszor szükséges rossznak tűnik, nálam azonban ez másképp alakult. Még fiatal színésznő koromban kezdtem a versmondással komolyan foglalkozni, a Zsebtévének voltam a versmondólánya, majd később 1997 és 2007 között a Bartók Rádióban vezettem a Muzsikáló Délután című műsort. Ekkor mélyedtem bele a zene és a költészet kapcsolatába, hogy milyen gyönyörű dolog például egy Bach darabhoz egy Reményik Sándor vers. Így alakult, hogy 2003-ban megcsináltam az első önálló estemet, a Csendes csodák-at, Reményik Sándor verseiből. Azóta is járom vele az országot. Aztán jött a Kaleidoszkóp, ahol a magyar költészet remekeiből válogatottam, és 2013-ban készítettem el Az éjszaka csodái-t a Neofolk Együttes szerzőpárosával, amely Weöres Sándor költészetét dolgozza fel. Így lett a versmondó lányból versmondó asszony.

Mitől különleges egy ilyen est? Mi vonzza Önt a versekhez?<

• Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a vers idejemúlt a prózával szemben. Pedig a ritmusa, a dallama egyszóval a zeneisége és persze a gondolatisága miatt ez nincs így. A Biblia mellett mindenkinek kellene egy verseskötet is az ágya mellé. Ezek az estek azért is különlegesek a számomra, mert egyedül vagyok, nincs segítség, és ez kihívást jelent a számomra. De én szeretek az emberek szemébe nézni. Látom, hogy kit mi érintett meg és, hogy jönnek velem. Bizony nemegyszer a zsebkendők is előkerültek. Hatalmas élményem volt, amikor a Debreceni Nagytemplomban mondhattam Csendes csodák–at.

Hogy jutott Weöres Sándor és Reményik Sándor költészetéhez?

• A Színház -és Filmművészeti Egyetem doktori képzésére jártam és a disszertációm témájaként a Weöres Sándor versek zeneiségét választottam. A dolgozat eddig még nem készült el, annyit játszom, viszont létrejött Az éjszaka csodái 2013-ban. Akkor volt Weöres Sándor születésének 100-ik évfordulója. A Reményik Sándorhoz való viszonyom pedig a gyerekkoromba nyúlik vissza. Én vallásos családból származom, az édesanyám felvidéki leány volt, és ő bizony mondta az „erdélyi költőfejedelem” verseit. Anyukám később Őrszentmiklóson tanítónőként dolgozott, és bekerült egy-egy Reményik mű is, amikor válogatta a verseket és dalokat az ünnepi műsorokra. Ő igazán tudta mi a Kegyelem. Sokszor hallottam tőle ezt a verset. Szeretem ezeket a verseket: nagyon szép a nyelvezetük, nehezek, burjánzóak, nem maiak, és mégis nagyon hozzánk szólnak.