Győri Péter Mumusa

A Turay Ida Színház Gyermekszínháza október 4-étől várja a gyerekeket és a felnőtteket a Panka és a mumus című mesejátékkal nem csak a Kálvária téri épületében, hanem Csepelen, a Ferencvárosban és Óbudán, a későbbiekben vidéken is. Azonban hiába keresnénk a mesék között ezt a kedves, izgalmas és fordulatos történetet, sehol nem lelnénk föl. Lépést tartva korunk változásaival Győri Péter tollából született ez a mai mese. A népszerű színész nem csak íróként, de rendezőként is először mutatja meg ez irányú tehetségét a Turay Ida Színházban. Erről az oldaláról még eddig nem ismertük őt.

• Mennyire volt kihívás ez az ön számára?

• A Turay Ida Színház igazgatósága kért fel egy gyermekdarab megrendezésére, amit persze örömmel elvállaltam. Előtte voltak már ilyen irányú szárnypróbálgatásaim. Aztán felmerült, hogy meg is írhatnám a darabot. Na ettől egy pillanatra megrettentem, kértem egy hét haladékot. Gondoltam írok pár oldalt, de végül szinte az egész darab megszületett azalatt a néhány nap alatt, persze nagyon nyers állapotban. Az igazi kihívás az volt számomra, hogy ne csak kisgyerekeknek szóljon az előadás, hanem a nagyobbaknak is. Sőt: az őket kísérő felnőttek is kapjanak valamit. Sok-sok játék,  fordulat, zene került a darabba és persze egy kis izgalom, hiszen az egyik címszereplő maga a Mumus! Májusban tartottunk egy főpróbát, ami nagyon jól sikerült. A gyerekek nevettek ahol kellett, csendben voltak ahol kellett, még a felnőttek is elérzékenyültek ahol kellett. Hamarosan ezzel az előadással indul a Gyermekszínház új évada.

• Én gyerekkoromban féltem a sötétben. Ön félt-e gyerekkorában? Voltak-e mumusai?

• Hála Istennek nem! Én sosem féltem a sötétben. Nálunk otthon el sem hangzott fegyelmezésként: „Ha nem fogadsz szót, elvisz a Mumus!“ Én inkább az emberi kapcsolataimat féltettem, hogy akiket szeretek viszontszeressenek, ne veszítsem el őket.

• Ön szerint erősíti-e a gyerekekben a félelmet, amit a filmekben vagy az interneten látnak?

• A gyerekeket is fel kell készíteni rá, hogy az élethez az agresszió és a rossz emberek is hozzátartoznak. Ha megnézzük a klasszikus meséket, mint például a Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, vagy a sárkányos mesék, van bennük erőszak bőven, talán mondhatjuk azt is, hogy néha enyhén horrorisztikusak. Régen a gyerekek ezeken nőttek fel. Ez látható ma is a filmekben. Persze, hogy befolyásolja a gyerekeket. De úgy gondolom, hogy talán kevesebb erőszak is elég lenne. Nemrég szinkronizáltam egy kisgyerekeknek készült rajzfilmet, amiben percenként nyomták ki egymás szemét, vágták le egymás fejét… Na ezt azért túlzásnak érzem.

• Ön színészként mindig komolyan felkészül egy szerepre, szigorú önmagához. Milyen volt rendezőként irányítani a kollégákat? A felkészülés és a szigor megmaradt?

• Pörgős időszak volt. A darabbal is sokat kellett még foglalkozni, válogatni a kellékeket, jelmezeket, kitalálni, hogy hogyan tud jól működni a díszlet. Nagyon sok segítséget kaptam a műszaktól, amit ezúton is köszönök. Kis nehezítésként közben magam is próbáltam, a Vöröslámpás ház-at a Turayban. Hogy szigorú voltam-e? Azt hiszem csak annyira, amennyire kellett. Jó előadást igazi munka nélkül nem lehet létrehozni. Az első próbák oldottabb, könnyedebb hangulatától el kell jutni a közönséggel való találkozásig, ahol már mindennek meg kell legyen a helye, feladata, célja. Ez határozottságot követel a rendezőtől, ami nem zárja ki, hogy mindez jó hangulatban történjen. Szerencsére első rendezésemhez egy igazán jó csapatot kaptam.

• Miről szól a Panka és a Mumus?

• Arról, hogy sokszor magunk teremtjük meg azt, amitől aztán elkezdünk félni, és hogyha valaki tiszta és nyitott, tele van szeretettel, akkor annak nem kell félnie. A meséről többet nem árulhatok el, legyen meglepetés azoknak, akik valóban kíváncsiak a történetre.

Szabó Anikó