Két férfi meg egy nő, vagy mégsem?
A Turay Ida Színház Sztár leszel című lendületes, két felvonásos darabja vígjáték létére több mint tartalmas. Arra ösztönzi a nézőt, gondolkodjon el rajta, elégedett-e azzal a helyzettel, amiben él, mélázzon el, vajon epizódszereplője vagy a sztárja akar lenni a saját életének. Arra buzdít, tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ráadásul, egy szerepcsere következményeként átélhetjük, milyen képet formál rólunk a környezetünk, különösen akkor, ha a hátunk mögött teheti.
A zenés vígjáték Londonba visz bennünket, ahol jól ismert helyzetbe csöppenünk, a kezdő színésznő próbajátékra készül, a színházba elkíséri a menedzsere is, ám a bemutatkozás nem sikerül, így a művésznő bánatosan távozik. David Ramsey rendező a filmgyárban éppen a legalkalmasabb művészt keresi Linda Hamilton a legendás fizikus megszemélyesítésére, egy róla szóló filmben. Linda a tudománynak él, sikeres, híres, életének minden perce be van osztva és racionálisan meg van tervezve. A szárnyait bontogató színésznő járja a kezdők rögös útját, telve kétségekkel, bizonytalanságokkal, de kitartóan halad az útján, törekvését hamarosan nem akármilyen siker koronázza.
Megismerkedünk Lindával is, aki katonásan lépkedő, magát mindig szigorú kiskosztümbe szorító, pattogó beszédű nő, vele ellentétben a bájos színésznő csupa szív, lelkesedés és érzelem. Vagyis a két nő tűz és víz, nem is lehetnének különbözőbbek. Aztán a sors és az alkotói szándék úgy hozza, hogy ez a két merőben más karakter igen közel kerül egymáshoz.
A darab minden fordulatát nem árulhatjuk el, de annyit elmondhatunk, hogy a logarlécet nyelt fizikus egyszer csak a filmgyárban találja magát, ahol varázslatos színésznői teljesítményt várnak tőle, míg az életet az érzelmesebb oldaláról ismerő színésznő kénytelen belebújni a merev és még a humorát is jól palástoló professzor bőrébe. A szerepcsere, ahogy szokott, számos félreértésre ad okot, ráadásul a színésznő és a tudós megváltozott viselkedését látva, értetlenkedve állnak őket jól ismerő társaságuk tagjai is. Természetesen életünk meghatározó, varázslatos élménye a szerelem ott cikázik végig a levegőben, úgyhogy némi segítséggel, előbb-utóbb egymásra találnak a szerelmespárok is.
A Turay Színház zenés vígjátékának különlegessége, hogy a kicsit sem hasonlító két karaktert egy színésznő játssza, mégpedig remekül. Amikor a finom, libbenő szoknyában a színpadról távozó színésznőt, a tekintélyes okuláréval az orrán megjelenő fizikus követi, első pillanatban nem egyértelmű, hogy ismét a nagyszerű Bódi Barbarát látjuk, akihez ez a kettős szerep láthatóan nagyon közel áll. Hitelesen lép át egyik karakterből a másikba, magával ragadóan játszik, énekel és táncol. Mert bizony ennek a zenés játéknak nem csak az ének, hanem a tánc is fontos eleme. A szívhez szólóan lágy és a vérpezsdítő zenei betétek a zeneszerző, Grósz Arthúr Valentin tehetségét dicsérik.
A főszereplő Bódi Barbara játszótársait nem tudjuk mind felsorolni, cserébe megemlítjük, hogy a darabban szereplő színészek láthatóan lubickolnak ebben a szórakoztató történetben. Kiemelést érdemel a Viktóriát, Linda rokonát alakító sokoldalú Kovács Olga, és a James Clarkot, a színésznő menedzserét játszó, Győri Péter, aki hihetetlen könnyedséggel énekel, táncol, magával ragadóan vezet, sodor bennünket jelenetről jelenetre. Barbara Morton musicalszínésznőt, a feltörekvő fiatal színésznő vetélytársát remekül adja a különösen attraktív megjelenésű Vanya Tímea, figyelemreméltó Valázsik Péter játéka, aki az egyik szerelmes férfit alakítja, ő határozott terveket dédelgetve hosszú idő után tér vissza családjához, de talán mondanunk sem kell, hogy a fordulatos események hatására sziklaszilárd elképzeléseit erősen korrigálni kénytelen. Drukkolunk a kiváló Bozsó József által játszott rendezőnek is, hogy kitartó udvarlásával nyerje el a szeretett nő kezét.
A letisztult díszlet remek hátteréül szolgál a gyorsan változó jeleneteknek, a számos gyorsöltözés gördülékenyen zajlik. A díszlet és a jelmez Darvasi Ilona munkája, bár a jelmezekre a nők esetében a pazar szettek, a férfiakéban pedig a nagyon elegáns öltözékek meghatározás jobban illik.
Le a kalappal a Turay Ida Színház művészei előtt azért a közös táncért is, amely az ír származású amerikai sztepptáncos, Michael Flatley világát idézi, a darab koreográfiája, ahogy ez a közös tánc is, Borbély Krisztina koreográfust dicséri. A felhőtlen szórakozást kínáló vígjáték rendezője, a színésznőként is jól ismert Sztárek Andrea.
Amikor egy színházi előadás véget ér, a nézőtéren felcsattan a kezdetben ritmustalan, majd egyre nagyobb összhangba olvadó taps. Ezen a péntek estén – különleges nap, éppen Nagypéntek volt – sem történt másképp. Aztán a színházteremben valami megváltozott, az eleinte udvarias tetszésnyilvánítást ütemes vastaps követte.
Pavlovics Ágota
Hozzászólás