Nézőtéren innen és túl – interjú Pásztor Erzsivel
„ Amióta betettem a lábam a Turay Ida Színházba, Darvasi Ilonától mindig olyan szerepeket kaptam, amiben örömöm lelhettem.” – interjú Pásztor Erzsivel
részlet A medve nem játék című előadásból
Az idősebb korosztályból szinte nincs is olyan ember, aki ne kapná fel a fejét Pásztor Erzsi neve hallatán. A Kossuth -, Jászai Mari – és Balázs Béla-díjas színésznőt egy ország ismerte meg a Szomszédok sorozat Janka nénijeként. A művésznővel új szerepéről, szakmája kihívásairól, a barátok szerepéről, illetve a Turay Ida Színházzal való kapcsolatáról is beszélgettünk.
A Turay Ida Színházban nemrég kezdődtek meg a Fergeteges látogatás próbái. Tudna nekem mesélni kicsit a szerepéről?
A darab írója Varsányi Anna nagyon jó barátnőm. Vele még Szegeden ismerkedtünk meg sok évvel ezelőtt. Az, hogy most egy olyan darabban játszhatok, amit Ő írt az nekem hatalmas öröm és boldogság is egyben. Ez egy négy szereplős vígjáték, amiben én a nagymamát alakítom, aki egyszer csak becsöppen egy olyan élethelyzetbe, amiből jóformán semmit nem ért, ellenben azonnal felkavarja az állóvizet. A próbák rendkívül jó hangulatban telnek, ugyanakkor én azt már hamar észrevettem magamon, hogy a majd egy év kihagyás bennem is hagyott nyomokat. Fizikailag már nem bírom annyira jól a próbafolyamatot, de nem panaszkodhatom, mert egy nagyon szerető közeg vesz körül. A darabot nyáron, szabadtéren fogjuk bemutatni Egerváron, ősszel pedig, amennyiben a járványhelyzet engedni, szeretnénk a Turay Ida Színházban is tovább játszani.
Fergeteges látogatás olvasópróba
A régi nagy sorozatszínészektől gyakran hallani azt, hogy egy-egy szerepük akarva-akaratlanul is összeolvadt a nevükkel. Az Ön neve hallatán egészen sok embernek bizonyára a Szomszédok Janka nénije jut az eszébe. Ön érzékelt ebből valamit?
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az eddigi pályafutásom során nem tapasztaltam azt, hogy bárki a szerepeimmel azonosított volna. Az viszont tagadhatatlan, hogy az emberek többsége a televíziós szereplések kapcsán ismerte meg a nevem. Az emberek általában nagyon közvetlenek velem, sokszor odajönnek hozzám az utcán, a piacon vagy akár a boltban, de én ezt nem bánom, nagyon jól esik a szeretetük.
Pásztor Erzsi a főiskolán
A filmezést vagy a színpadi munkát érzi közelebb magához?
Mindkettő nagyon közel áll hozzám, de az életem mindig is a színház volt. Nagyobb volumenű filmes produkcióban nagyon régen volt lehetőségem részt venni, de azt hiszem, már nem is bírnám ezt túl jól. Nemrégiben azonban kaptam egy aprócska szerepet Eperjes Károly filmjében, ott tizenkét órás volt a forgatás, este hattól reggel hatig, ami jobban megviselt, mint régebben. Az én időmben ez még nyolc órás munka volt, azóta azonban elég sok dolog változott, sok olyan is, amihez én már nem, vagy csak nehezen tudnék alkalmazkodni.
Ön szerint mi a saját szakmája legnagyobb nehézsége ?
A szakma maga. Sajnos ez nem egy könnyű pálya, rengeteg bántás és intrika éri az embert, de ezeken muszáj felülkerekedni. Egy színész nem akkor dolgozik, mikor ahhoz van kedve, hanem akkor, amikor lehetősége van erre. Szerencsére nekem nem voltak szerepálmaim sem, csak egy egészen rövid ideig a főiskola elvégzése után. De hamar rájöttem arra, hogy a vágyakból nem mindig lesz valóság, ami sok keserűséggel és fájdalommal jár együtt, amitől tudatosan igyekeztem megkímélni magam. Szerintem annak kell örülni, ami adott, ez sokat segít. Nyilván az én pályafutásom során is adódtak olyan szerepek, amelyekkel nehezebben tudtam azonosulni, de ezeket a feladatokat is meg kell oldani valahogy.
Van olyan színházi vagy filmes szerepe, amire különösen jó szívvel emlékszik vissza?
Volt egy-két visszatérő szerep az életemben, például a Koldusoperában „Polly Peacock” -ot többször, több színházban is eljátszhattam életem során. Először harmadéves egyetemista hallgatóként találkoztam ezzel a szereppel, később pedig Debrecenben és Pécsen is játszhattam.
Premierfotó Pásztor Erzsiről és Darvasi Ilonáról
A Turay Ida Színházban Örökös társulati tag. Mit jelent Önnek a Turay Ida Színház?
Amióta betettem a lábam a Turay Ida Színházba, Darvasi Ilonától mindig olyan szerepeket kaptam, amiben örömöm lelhettem. Én a koromnál fogva sem akartam már igazán játszani, de az ő unszolására végül csak beadtam a derekam. Ilona csodás vezető, aki figyelembe vette azt is, hogy én egy ideje már nem tudok vidékre utazni velük, pedig nagyon szerettem.
Visszanézte valaha a színházi/ tévés szerepléseit?
Nem. Egyetlen kivétel az volt, amikor az unokám faggatott az életemről, vele akkor megnéztem pár régi felvételt, ami megvolt itthon, de magamtól soha nem jutna ez eszembe. Néha egy-egy rádiós beszélgetést meghallgatok, de ez sem jellemző.
A pandémiás időszak nagyon sok ember életét fenekestől felforgatta, bezártak a színházak, az emberek óvatosabbak lettek még egymással is. Önnek van valami praktikája a jelen helyzet elviselésének megkönnyítésére?
A lehetőségekhez képest próbáltam jól kihasználni az időmet. Sokféle praktikám volt, eleinte mindig úgy öltöztem fel, minhat mennék valahová, aztán felhívtam rég nem látott barátokat, ismerősöket. Volt, hogy régi darabok szövegkönyveit vettem elő, hogy lássam mire emlékszem belőlük. Aztán volt, hogy megtanultam egy-egy monológot és azt adtam elő. Egyszóval igyekeztem lekötni magam, ami szerintem egészen jól is sikerült.
Hogyan/ mivel szokott kikapcsolódni két munka között?
Ha nincs ez a pandémia, akkor sokszor hívom át magamhoz a barátnőimet, együtt ebédelünk, átbeszéljük a dolgokat és persze sokat nosztalgiázunk a régmúlt emlékein. Most, hogy jött a vírus, így telefonon tartottuk a kapcsolatot, de már nagyon várjuk, hogy újra lehessen személyesen is találkozni. Emellett gyakran nézek tévét is és sokszor fejtek keresztrejtvényt is.
részlet a Veri az ördög a feleségét című előadásból
Úgy tudom nemsokára szülinapot is ünnepel. Van valami, aminek örülne ebből az alkalomból?
Amit kívánnék az az, hogy még sok jó szerepet játszhassak el és hogy a szeretteim egészségesek legyenek.
fotók : Turay Ida Színház, Boda Gábor
írta: Gőgh Brigitte
forrás: https://
Hozzászólás