„Sírva vígad a magyar” – Villáminterjú Hűvösvölgyi Ildikóval

Hűvösvölgyi Ildikó | Pitrolffy Zoltán

Ezt a mély igazságot mindenki ismeri. Ilyenek vagyunk… Ha bánatunk van, ha örülünk, dalra fakadunk. Az 1800-as évek végén született népszínművek betétdalaiból önállósult nóták szívbemarkoló szövege és életigazsága segít kiénekelnünk magunkból a túláradó érzéseinket. Azóta ezeknek az úgynevezett műdaloknak a kincsestára tovább színesedet és gazdagodott. A Turay Ida Színház Nótázó színészek című előadása jó döntés volt a vezetés részéről. Erősíti a magyar öntudatot és összetartja a magyar népet Európa szívében.

„ A korabeli embert ez a muzsika segítette magyarrá lenni, segítette magyarnak maradni, segítette Európában helytállni.” (Szabolcsi Bence)

Önnek mi a viszonya a nótákhoz? Miért szereti ezt a műfajt?

– Blaha Lujza azt írja naplójában; „Megszerettem a népszínművet, amely inkább dráma, mint komédia. Olyanok ezek a parasztasszonyok, parasztlányok, mint mi: Húsból és vérből valók, van eszük, van szívük, van igen sok bánatjuk és igen kevés örömük. Minden alakja a népszínműnek ilyen és csak magamat kell adnom, hogy igazképpen ábrázoljam őket.  A bús magyar dalok a szívemből fakadnak.” Én még elő tudom bányászni magamból ezt az érzést, hiszen falun, Őrszentmiklóson nőttem fel. Hat évesen már édesapám hegedű kíséretével énekeltem a nótákat, népdalokat. Most csak elő kellett csalogatnom magamból az emlékeket… A mai fiataloknak már más a zenei ízlése. Az ő műfajuk inkább a musical, legfeljebb az operett. A népszínmű már történelem. Ugyanakkor emlékszem arra, hogy évekkel ezelőtt Mikó István rendezésében Tamási Áron: Énekesmadár vagy Móricz Zsigmond: Sári bíró című darabjaiban a fiatalok is nagyon szerették a szép, eredeti dalokat velünk énekelni. Őszintén szólva a nóta nekem sem az igazi műfajom. Persze vannak a rádióban népdal felvételeim, sőt 1978-ban végig énekeltem Blaha Lujza kedvenc nótáit is a Cserebogár, sárga cserebogár című 13 részes rádiójátékban, de parasztlány létemre, ez a műfaj valahogy idegen volt számomra. Eddig. Mert most Nótázó színészek címmel összeálltunk mi négyen: Bódi Barbara, Jankovits József, Kurkó J. Kristóf meg én, no meg Suki István és zenekara, és bizony NÓTÁZUNK! Nem mondanám ezt előadásnak, inkább nóta estnek, koncertelőadásnak, ahol elénekeljük kedvenc dalainkat. Mindenkinek van egy-egy dal-csokra, amit szívből, szeretettel nyújtunk át a nézőknek.

Milyen dalokra számítsunk?

Lesznek a műsorban népdalok és népies operett részletek is szólókkal, duettekkel és kvartettel. Persze Suki Pistáék is húzzák rendesen, cimbalmostul. Az egészet jómagam fogom össze, mivel elvállaltam a műsor vezetését mint rangidős művész. Mesélek, verset mondok, beszélek a kollégáimról és a színházról, Blaha Lujzáról és sok minden másról és persze énekelek is.

A Nótázó színészek egy bensőséges, színes előadás lesz, sok ismert, szép nótával, amit az idősebb korosztály nagyon fog szeretni!  Ám lehet, hogy nem csak ők! Nemrég voltam Móron, egy magyaros esten, ahol édesanyám és édesapám legkedvesebb nótáit énekeltem, mint például a Kéknefelejcset és a Vén cigányt. Ott bizony szem nem maradt szárazon, pedig fiatalok is ültek a nézőtéren.

Szabó Anikó