Szerepeit mélyen átéli, szobraiba belefaragja a lelkét – interjú Kurkó J. Kristóffal

Erdélyben, a Csíki medencében fekvő Csíkszentdomokoson született, ahol úgy tartják: feléjük még a fenyőfa is katolikus. Az istenhívő művész meggyőződése, ha a szeretetet megmutatja magából az ember, mindegy milyen vallású. Ami pedig őt illeti, az arcára van írva, hogy jó ember, ilyen vőről álmodtak nagyanyáink, amikor férjet kerestek az eladó lányoknak.

Napjaink egyik legfoglalkoztatottabb színművésze elmondja milyen út vezetett csendes falujából a főváros színházaiba, kik voltak a mesterei, ki segítette, hogy eljusson Bécsbe, ahol kaszkadőrként dolgozott. Megosztja velünk, mi a közös benne és Tamási Áron Vitéz lélek című darabjának főszereplőjében, vagy milyen feladat elé állította a fiatal Nagy Feró megformálása, a Ricse, Ricse, Beatrice című darabban, az Újszínházban.

Minden szerepének örül, a lényeg, hogy jól érezze magát benne. Szeret és tud is alkalmazkodni, számára ideálisan egészítik ki egymást a Turay Színházban játszott szerepei és az Újszínházban kapott feladatai. Szenvedélye az éneklés, a tánc, a gitározás, de a fafaragás is a szíve közepében van. Beavat bennünket alkotói fejlődése állomásaiba első szobrától a szimbólumokban gazdag faragásokig. Persze a sport sem maradhat ki az életéből, számára a futás több, mint hobbi, azt is elmondja, hogy miért.