Tíz egérke víg regéje – Egerek családi musical ajánló

A szellemes címet, Kovács András Ferenc költőtől vettem kölcsön, aki Egerek könyve című művével T. S. Eliot előtt tiszteleg. Az angol költő szerint minden macska egyéniség, és „mind versbe foglalható”, magyar költőtársa pedig megmutatta, hogy az egerek jelleme, éppen így rímbe szedhető. Mikó István is oszthatta az utóbbi gondolatot, így alkotótársaival életre hívta az Egerek című musicalt. Az egértársadalom apraját-nagyját felsorakoztató előadás magával ragadó, látványos, amiben éppen úgy megtalálhatják a szívükhöz szóló dalokat a gyerekek, mint a felnőttek.

Az Egerek című musical szövegének alapjául Kovács András Ferenc Egerek könyve című műve szolgált, melynek alcíme: „nagycsaládi egerészeti verseskönyv”. Ahogy a nagy előd Eliot, úgy magyar társa is tudja, minden egér más személyiség, ráadásul az egerek, ahogy a macskák is emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, vagyis magunkat is felismerhetjük bennük. Mivel a történetek az egész családot szeretnék megszólítani, felcsendülnek színes, gyerekeknek szánt művek éppen úgy, mint a felnőtteket megszólító versek, amelyekben megjelenik az öregség, a szegénység, a magárahagyottság témája is. Lássuk, hogyan.

A függöny felgördülése után máris az egerek izgalmas és változatos világában járunk, ugyanis díszletként egy kétszintes, világossárga, lyukacsos sajt jelenik meg előttünk a színpadon. Az okos egérkékkel pedig úgy ismerkedünk meg, hogy eléneklik nekünk, mit jelent a nevünk, hogy a személyiségünkből mit fejez ki az, amit a világ felé mutatunk, illetve mások hogyan viszonyulnak hozzánk. Ettől kezdve magával sodor bennünket a lendületes tánc és ének, egymástól független, mégis kerek egészet kiadó történetet látunk, a fürge egérkék szédületes sebességgel visznek el bennünket a világ nevezetes pontjaira. A Kalózzal – Kurkó J. Kristóf remek alakítása – Spanyolországban találkozunk, de eljutunk a hideg Északra, Szervác, Pongrác, Bonifác, vagyis Kurkó J. Kristóf, Pásztor Máté, Karsai J. András, a három fehér egér vezetésével. A trió didereg, ezért úgy dönt, haladéktalanul Afrikába utazik, majd, amikor kishíján megsülnek, visszatérnek a számukra elviselhető hidegbe. Még egy kicsit Afrikánál maradva, felcsendül egy bájos bölcsődal is, amit anyukája énekel kisegerének, és ami a következő szépséges mondattal zárul: „Aludjál, csíja-csicsija, A világnak semmi híja.” 

Az élet kezdete, a bölcsődal mellett megjelenik az öregség is, Cin Cao és Cung Ce a két öreg egér Kínában a Jangce partján elmélkedik az élet végességéről. 

Vencibencivince, nem akármilyen példánya az egértársadalomnak, tőle „reszketett a bősz cirmosok gerince”, mások mellett megismerjük a festőművész Marcinkát, aki „tintával pacákat praccintva” készíti remekműveit, vagyis sorra bemutatkoznak a különböző történelmi korokból származó egérjellemek.

Az őket alakító művészek beleadnak apait-anyait, Szuromi Bernadett kisegérként olyan pillekönnyen táncol, hogy az ember úgy látja, a lábai nem is érnek a padlóhoz. Győri Pétert több szerepben is látjuk, széles palettán mozognak az egérkarakterek, akiket életre kelt, ő Celesztin, a mindünkért fohászkodó, templomban élő szent egér, ugyanő a gitárját ördögien pengető rockzenész, és persze az általa megformált karakterek egytől egyig varázslatosak. Bódi Barbara és Vanya Tímea is kiemelkedően jól játszik, számos csodás pillanatot köszönhetünk nekik, és akkor még nem esett szó Mikó Istvánról, akivel az előadásban többször is találkozunk, és mindig nagyon szeretjük, de a csúcspont mégiscsak az öreg színházi egér dala, amelyért vastapsot kap. 

A kétfelvonásos előadás erőssége a színészek pazar játéka, és nem csak azért illeti dicséret a darab szereplőit, mert nagyszabású produkció született, hanem azért is, mert sugárzik a színpadról, hogy mennyire szeretik az egérkék történetét. A színészek szürke nadrágot és szürke felsőt kaptak, amit hosszú farkinca és rózsaszín fülek tesznek abszolút egeressé. Remek hátteret ad a szürkeruhás szereplőknek az óriási, lyukacsos sajt, a folyamatos mozgást, táncot pedig váltakozó színvilágú fények teszik még mozgalmasabbá. 

Az Egerek című musicalt Mikó István állította színpadra, a dalokat is ő komponálta, és Maráth Viktor zeneszerző hangszerelte. A mindig nagyszerű Borbély Krisztina ezúttal társrendezőként is bemutatkozik, és ahogy mindig, a remek koreográfia is az ő tehetségét dicséri. Az autentikus díszlet Darvasi Ilona, a jelmez Tóth Anita munkája.

Az Egerek hangulata annyira beszippantja a nézőt, hogyha véletlenül egy olyan napon látja, amikor szakad az eső, kilépve a színházból darab ideig észre sem veszi, hogy ázik. 

Pavlovics Ágota írása