DUPLA BEMUTATÓ

Tegnap több alkalommal is „angyal szállt át a nézőtéren” – ahogy mi, színházi emberek mondjuk. Ez a pillanat mindig ritka és megmagyarázhatatlan: amikor valami láthatatlan varázs fonja össze a színpadot és a nézőteret. A közönség és a színészek egy szívvel dobbanva élnek meg mindent – együtt nevetnek, együtt sírnak. Olyankor a színház már nem puszta játék, hanem valódi csoda: egy röpke, mégis örökre emlékezetes találkozás lélek és lélek között.

Amikor ez megtörténik, akkor tudjuk igazán, miért szeretjük a színházat – mert ott és akkor megszületik az élet legigazibb pillanata. Szabó Erika és Mészáros András lenyűgöző játékkal keltették életre Doris és George alakját.

Köszönjük önöknek a hálát és a szeretetet, így lett teljes ez a történet! Bízunk benne, hogy minél többen jönnek majd és megnéznek minket!

Tegnap este, a Turay Ida Színház történelmet írt: a legenda folytatódott. A Jövőre, veled, ugyanitt című előadás második részében, ugyancsak két elképesztően szerethető művész állt a színpadon – Vándor Éva és Harmath Imre, akik nemcsak a szerepeikben, hanem a való életben is közel 40 éve egymás társai. Az összhangjuk, a derűjük és az egymás iránti mély szeretetük sugárzott a színpadról – és ettől lett az este igazán különleges.

A színház igazi varázsa nem csupán a díszletekben, a fényekben vagy a szavakban rejlik, hanem abban, hogy megérinti a szívünket és megmozdítja a lelkünket. Egy előadás akkor válik valóban emlékezetessé, amikor már nemcsak nézzük, hanem átéljük – amikor a történetben magunkra ismerünk, és a szereplők érzései a mieinkké válnak. Mert a színház a lélek nyelve. És ha egy este után a nézők szívében egy kicsit több fény marad, akkor megtörtént a csoda – akkor a színház betöltötte a küldetését. Mi úgy éreztük, hogy csupa ragyogó lelkű néző távozott tőlünk a tegnapi napon!

Köszönjük a csodálatos színművészeinknek és persze a világbajnok háttércsapatunknak is az elképesztően profi és lelkiismeretes munkát, amit biztosítottak, hogy ilyen minőségben kerülhessenek színpadra a produkciók.