HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK

A nyár már csak emlék, az első dér még várat magára, de a levegőben ott lebeg a változás ígérete. A fák aranyba, rézbe és mélyvörösbe öltöznek, mintha utoljára még meg akarnák mutatni a világ minden színét, mielőtt a tél csendje ráborulna a tájra.

Az ősz különös érzelmeket hív elő. Van benne egy kis melankólia, hiszen minden, ami elmúlik, egyben visszhangja is annak, ami volt. De van benne béke is, mert tudjuk: a ciklus örök. Az ősz nem csak a magányos szemlélődés ideje. Épp ellenkezőleg: a hűvös esték, a meleg fények, a friss levegő újra közelebb hoznak minket egymáshoz. Ilyenkor különösen jó érzés megosztani ezeket a pillanatokat másokkal – egy csésze forró tea mellett, egy közös beszélgetésben, vagy akár egy kulturális élmény során.

És milyen szép módja ennek, ha például együtt megyünk el a Turay Ida Színházba. A színház ilyenkor menedék: a város zaja kint marad, benn pedig új világok nyílnak meg. Egy előadásban találkozhatunk önmagunkkal, de másokkal is – szereplőkkel, történetekkel, érzelmekkel, amelyek mindannyiunkban ott élnek, csak ritkán tudjuk ilyen tisztán kimondani őket. Egy nevetés, egy könnycsepp, egy taps – mind-mind közös élmény, ami összeköt.

Érdemes most megállni egy pillanatra. Érdemes megnézni az eget, amely ilyenkor már korábban sötétedik, de annál szebben ragyog, ha egy-egy fény gyullad meg benne. És érdemes keresni azokat az alkalmakat, ahol nemcsak a természet, hanem mi magunk is gazdagodunk – egy történet által, egy színházi est varázsában, vagy épp valaki más mosolyában, akivel megosztjuk ezt az őszi estét.

Mert az ősz nem a búcsú, hanem az elmélyülés évszaka.
És minden közösen átélt pillanat fényt gyújt a hűvösödő napokban.

Ne feledjék, mi ősszel is Önöknek játszunk!