„Az elmúlás nem a vég, csak egy ajtó, amelyen átlépünk egy másik világba.”
Életének 93. évében, tegnap délután örökre távozott közülünk Tatár Eszter, Jászai Mari-díjas színházi rendező, műfordító, játékmester, színész. Gazdag és sokoldalú életművet hagyott maga után. Pályafutása során számos jelentős színházban rendezett, dolgozott. Darabjaival nemzedékeket szólított meg, maradandót alkotott a magyar színházművészetben. Fordításaival gazdagította a magyar irodalmat. Játékmesterként és színészként egyaránt kivételes tehetség volt. Olyan rendezők jobbkezeként irányított és hozott létre előadásokat, mint Kerényi Imre, Huszti Péter és hosszan lehetne még sorolni. Rengeteg tehetséges színész került ki a keze alól, akik neki köszönhetik sikeres pályájukat. A színházi háttérdolgozók, kellékesek, technikusok példaként tekintettek rá és beszélnek róla így a mai napig is. Életének utolsó éveiben nem hagyta el lakását, mégis figyelemmel kísérte színházunk bemutatóit, próbafolyamatait. Nem panaszkodott soha, szellemileg aktívan, okos tanácsokkal, ötletekkel segítette társulatunk munkáját.
A Biblia azt tanítja, hogy az élet földi zarándoklat, melynek végén Isten vár minket. A halál nem a vég, hanem egy kapu, amelyen átlépve egy új életbe jutunk. A földi életünk során megélt örömök és bánatok, sikerek és kudarcok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kikké válunk. Az elválás pillanataiban a hitünk ad erőt, hogy továbblépjünk, és megőrizzük szeretteink emlékét szívünkben. Eszter nem hitt a túlvilágban, mi mégis reméljük, hogy fentről továbbra is nézni fog bennünket, aggódni fog értünk. Bízunk benne, hogy nevét nem csak a 2 éve róla elnevezett bérletünk viszi tovább.
Eszter nemcsak művészi munkásságával, hanem emberségével is példát mutatott. Hiányozni fog a színház világából és mindazoknak, akik ismerték és szerették őt, de emléke tovább él a színpadon és a nézők szívében.
Angyalok kísérjék útján!
Hozzászólás