Nézőtéren innen és túl – Interjú Nyírő Beával

„Az egész egyetlen szereppel kezdődött, de ahogy a legtöbbünkkel lenni szokott, én is ott ragadtam a Turay Ida Színházban” – Nyírő Beával, a Turay Ida Színház művészével beszélgettem

Nyírő Bea a Turay Ida Színház társulatának tagja. Színházi munkái mellett aktívan vállal szinkron, illetve sorozat-és filmszerepeket is. Jelenleg a Doktor Balaton című napi sorozatban forgat, ahol a minden lében kanál Szentesi Ágit alakítja. A művésznő a színházi munkái mellett beszélt arról is, hogy miként alakította át az életét a vírushelyzet.

Színész, rendező és jelmeztervező is vagy. Melyikben érzed magadat a legotthonosabban?

Jelmeztervezőnek nem mondanám magam, igaz volt pár felkérésem, ami erre irányult. Ez inkább azokra a gyerekdarabokra jellemző, amiket nemcsak én rendeztem, hanem én is írtam meg őket, ilyenkor ugyanis a fejemben már pontosan megvan az a kép, amit és ahogyan látni szeretnék. A három hivatás közül én azonban elsősorban színésznőnek tartom magam.

Játszol filmekben és színházban is. Miben más a két munkafolyamat?

A két munkafolyamat nagyon más. A tengerentúlon és a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban már bevett szokás az, hogy teljesen különválasztják a filmet és a színházat, így jóval kisebb az átjárás a két műfaj között. Itthon kisebb is a szakma, sok színpadi színész szerepel filmekben is. A kettő között talán a legnagyobb különbség az, hogy míg a színházi produkciók esetében van egy 5-6 hetes munkafolyamat, ami alatt a rendező és a színész maga is tud alakítani a szerepen, ki tud próbálni különböző dolgokat, addig a filmezés egy sokkal pörgősebb műfaj, ahol a javításra is sokkal kevesebb a lehetőség.

Meg szoktak ismerni az emberek az utcán? Nehéz kezelni a szakmáddal együtt járó ismertséget?

A pandémia miatt nem igazán mozdulok ki otthonról, ezért kevés lehetőségem van találkozni másokkal, de a közösségi média felületeken sok kedves visszajelzés érkezik. Sokan várnak már vissza a színházba is, ami rendkívül jól esik és nagyon hálás vagyok az emberek szeretetéért!
                                                                                    Turay Ida Színház: Egy szerethető nő előadásfotó

Szerinted mi a legnehezebb dolog a színészi hivatásban?

Az, hogy tudjam megválogatni mit vállalok el és mire mondok nemet. Ez még a mai napig is nagyon nehezen megy. Sokszor szoktam abba a hibába esni, hogy túlvállalom magam. Sokan azt gondolják, hogy a színészek hivatása csupán abból áll, hogy este 2-3 órát állnak a színpadon aztán hazamennek és élik a kis életüket, de ez azért ennél jóval összetettebb. Én általában hajnalban kelek, ötre megyek forgatni délelőtt próbákra rohanok, délután szinkronba megyek, este pedig, ha van előadás akkor arra készülődöm, vagy momentán a forgatásra sietek vissza. Munka után pedig legtöbbször még szöveget tanulok.

Számodra mit jelent a Turay Ida Színház társulatához tartozni?

Lassan 19 éve vagyok a társulat tagja. A kollégák többségével már a Soproni Petőfi Színházban volt lehetőségem együtt játszani, így akkoriban nem egy teljesen ismeretlen közegbe kerültem bele, ami számomra egészen megnyugtató volt. Az egész egyetlen szereppel kezdődött, de ahogy a legtöbbünkkel lenni szokott, én is ott ragadtam a Turay Ida Színházban. Itt számítanak rám, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Az elmúlt évek során sok helyre hívtak már játszani, de mindig nemet mondtam, mert tudtam, nekem a Turay a második otthonom, az a közeg, ahova jó tartozni.  Úgy érzem, hogy itt meg vagyok becsülve. Az igazgatónőnktől, Darvasi Ilonától pedig számos olyan lehetőséget kaptam, amit máshol talán soha nem kaphattam volna meg.

Melyik darab áll a legközelebb hozzád az ott játszottak közül? És a rendezések közül?

Konkrétan egy előadást sem tudnék megnevezni, hozzám mindig az a darab áll a legközelebb, amin éppen dolgozom.

                                                                                          Turay Ida Színház: Hófehérke előadásfotó

Hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet, van valamiféle praktikád, ami segít átlendülni a nehezebb napokon?

Nekem a napi rituálé kialakítása segített. Reggel felkelek, napközben sétálok vagy éppen olvasok valamit, este filmeket vagy online színházi előadásokat nézek. Próbálom lefoglalni magam, de akadnak nehezebb napok, amikor egyszerűen képtelen vagyok kikelni még az ágyból is.

Azt már többször is nyilatkoztad, hogy mindig is színésznőnek készültél. Most mégis arra lennék kíváncsi, hogy gondolkodtál-e már valaha azon, hogy ha nem színésznő lennél, akkor mit csinálnál szívesen?

Ha nem színésznő akkor jogász lennék, azt hiszem. Bár ez nem gyakran fordul meg a fejemben, hiszen általában ki sem látszom a munkából.

Van-e valami, amit a fiatalabb kollégáidnak tanácsolnál, amit így a 30 éves színpadi pályafutásod alatt megtanultál és szerinted fontos lehet a következő generáció számára is?

Szerintem nagyon fontos az, hogy mindig tanulni kell és itt nem csak a szerepek szövegére, hanem a nyelvekre is gondolok. Szerintem az utóbbinak egyre nagyobb szerepe lesz a mi szakmánkban is, így aki beszéli a nyelveket az sokkal könnyebben, jobban tud érvényesülni. Továbbá fontos az is, hogy a szakma változik, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Én ezt üzenném.

Turay Ida Színház : A nemzet csalogánya előadásfotó

Mit üzennél most a nézőknek?

Én nem üzennék, inkább köszönetet mondanék nekik azért, amiért ennyire szeretnek és támogatnak bennünket művészeket.