NÓTÁZÓ SZÍNÉSZEK | koncertelőadás nótakedvelőknek
HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ Kossuth-díjas
JANKOVITS JÓZSEF Liszt Ferenc-díjas
BÓDI BARBARA
KURKÓ J. KRISTÓF
Közreműködik: Suki István és zenekara
„Sírva vígad a magyar.”
Ezt a mély igazságot mindenki ismeri. Ilyenek vagyunk… Ha bánatunk van, ha örülünk, dalra fakadunk. Az 1800-as évek végén született népszínművek betétdalaiból önállósult nóták szívbemarkoló szövege és életigazsága segít kiénekelnünk magunkból a túláradó érzéseinket. Azóta ezeknek az úgynevezett műdaloknak a kincsestára tovább színesedet és gazdagodott. A nótázás erősíti a magyar öntudatot és összetartja a magyar népet Európa szívében.
A magyar nóta népies műzene, amely a polgárrá válás, a polgári felemelkedés zenei önkifejezése volt. A 18. század első felében alakuló magyar színjátszás színműveivel együtt vált a magyar élet, a magyar kultúra szerves részévé. Az első nótaszerzők például Petőfi Sándor verseit zenésítették meg, de említhetnénk még Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Arany János vagy Gárdonyi Géza nevét is. A korabeli embert ez a muzsika „segítette magyarrá lenni, segítette magyarnak maradni, segítette Európában helytállni.” (Szabolcsi Bence)
Blaha Lujza azt írja Naplójában; „Megszerettem a népszínművet, amely inkább dráma, mint komédia. Olyanok ezek a parasztasszonyok, parasztlányok, mint mi: Húsból és vérből valók, van eszük, van szívük, van igen sok bánatjuk és igen kevés örömük. Minden alakja a népszínműnek ilyen és csak magamat kell adnom, hogy igazképpen ábrázoljam őket. A bús magyar dalok a szívemből fakadnak”. – válaszolta Hűvösvölgyi Ildikó színművész. – Én még elő tudom bányászni magamból ezt az érzést, hiszen falun, Őrszentmiklóson nőttem fel. Hat évesen már édesapám hegedű kíséretével énekeltem a nótákat, népdalokat. Most csak elő kellett csalogatnom magamból az emlékeket…
„Valamennyien, akik ebben a műsorban fellépünk, nem csak színészek vagyunk, akiket nagyon sok operettben, musicalben, zenés vígjátékban láthatott, hallhatott korábban a közönség, hanem nótázni, mulatni is tudunk. A szívbemarkoló dalszövegek, a gyönyörű muzsika együtténeklésre készteti az embereket. Összetartó ereje van.” /Jankovits József Liszt díjas énekes/
A mai fiataloknak már más a zenei ízlése. Az ő műfajuk inkább a musical, legfeljebb az operett. A népszínmű már történelem. Ugyanakkor emlékszem arra, hogy évekkel ezelőtt Mikó István rendezésében Tamási Áron: Énekesmadár vagy Móricz Zsigmond: Sári bíró című darabjaiban a fiatalok is nagyon szerették a szép, eredeti dalokat velünk énekelni. Őszintén szólva a nóta nekem sem az igazi műfajom. Persze vannak a rádióban népdal felvételeim, sőt 1978-ban végig énekeltem Blaha Lujza kedvenc nótáit is a Cserebogár, sárga cserebogár című 13 részes rádiójátékban, de parasztlány létemre, ez a műfaj valahogy idegen volt számomra. Eddig.
A Nótázó színészek egy bensőséges, színes előadás, sok ismert, szép nótával, amit az idősebb korosztály nagyon fog szeretni! Ám lehet, hogy nem csak ők! Nemrég voltam Móron, egy magyaros esten, ahol édesanyám és édesapám legkedvesebb nótáit énekeltem, mint például a Kéknefelejcset és a Vén cigányt. Ott bizony szem nem maradt szárazon, pedig fiatalok is ültek a nézőtéren. /Hűvüsvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színésznő/
Bemutató: 2015. október 10.
Hozzászólás